Adelheid szemszöge
Reggel összeszorult gyomorral ébredtem. Csupasz lábfejemet a hűvös padlóra raktam, majd belebújtam a puha papucsomba. Fáradt lábakkal indultam el a naptár felé. Összehúzott szemekkel bele pillantottam, és a mai dátumhoz nagy betűkkel csak annyi volt vésve, hogy"London". Eleinte csak töprengtem, hogy miért is írhattam bele, de hamar ráeszméltem. Ma költözök ki Anglia fővárosába.Anyuék ötlete volt.Azért szerették volna hogy elmenjek,mert ott jó egyetemre vennének fel, és hogy én is fejlesszem a családi ökörséget. Vagyis örökséget. Én nem nagyon vágyom erre. Még. Ez tényleg egy olyan dolog ami ráér.
Nem is járattam tovább a fejemet, hanem nekikezdtem a pakolásnak, majd törékeny testemre ráhúztam valami hétköznapi ruhát. Az óra hangosan kattogott, csak úgy mint a szívem. Ez az érzés akkor növekedett, mikor már a házunk előtt álltunk. Remegtem. Anyát ez nem nagyon izgatta, csak gyorsan átadta az inasnak az új ház kulcsomat, majd egy puszit nyomott a fejemre. Még apa is kijött, hogy búcsút mondjon nekem, és megöleljen. Szemem sarkából előbújt pár pici könnycsepp.
***
Felkaptuk az inassal a holmit, és beszálltunk a limuzinba, ami elvitt minket az új luxus lakosztályomhoz. Ez tényleg mind szép és jó, de ez nem élet, hogy ha nem a szüleimmel lakom, akkor meg egy inassal kell együtt élnem. Önálló szeretnék lenni, nem pedig gyerek. 18 éves vagyok, felnőtt. Mikor bementem a mézes mázas házba, döntöttem. Odahívtam magamhoz az inast, és átöleltem, mert számomra már ő is családtag volt.
-Figyelj,Gregor. Én egyedül szeretnék gondoskodni mostantól magamról, és ehhez te nem kellesz.-mondtam.
-Megértem Miss.Berger. A telefonszámomat tudja. Engem bármikor hívhat. Addig is elmegyek a testvéremhez lakni. De azért segítsek önnek kipakolni?
-Igen, kérlek!
Nagyon boldog voltam, hogy Gregor így belement ebbe. Úgy látszik ő is látja, hogy nincs szükségem rá.
Csendesen pakoltuk ki a bőröndöket,majd elbúcsúztunk egymástól.Nagyon kíváncsi voltam a környékre, ezért kimentem sétálni. Sétálni? Upsz. Gördeszkára pattantam, és körbejártam az utcát.
***
Eric szemszöge
Fáradtan keltem, ezért felkaptam valami pólót és gatyát, majd elmentem szívni egy kis friss levegőt, s mire hazaértem a szemben lévő előtt egy limuzin állt. Mivel eléggé csodálkoztam, meg vártam, hogy mi lesz. Türelmes ember vagyok. És szerény.
1 óra múlva egy magas izmos pasi szállt a járműbe. Utána már mentem volna be, mikor a házból kijött egy gyönyörű szép lány. Gyönyörű éjfél barna haját éppen hogy csak megfogta a szél, és korom színű szemével, épp felém nézett, majd elindult a gördeszkájával az ellenkező irányba. Gondoltam, mivel ma úgy is lesz egy kis bulim, elhívom. Felkaptam én is a gördeszkát, és utána mentem. Hamar utolértem, mert nem ment gyorsan, én viszont igen, szóval eléggé lihegtem.
-Szi-a!-kapkodtam a levegő után.
-Hali.-köszönt vissza.
-Gondolom új vagy, mert még nem láttalak erre felé.
-Ja, épp most nézek körül. Várjunk csak...-állt meg-Nem te vagy az a srác, aki szemben lakik velem?
-De.
-Láttalak, és úgy tűnt, hogy te is láttál. Nem azért jöttél utánam?-kérdezte mosolyogva.
-De, mert gondoltam meghívlak a ma esti bulimba.
-Szívesen elmegyek, de most haza kell mennem. Nem jössz? Szomszéd.-kacsintott, és a könyökével megbökte a karomat.
-Én még egy kicsit tovább megyek.
-Ahogy gondolod.-nevetett és tovább állt.
Olyan gyönyörű még a hangja is. Ilyen lány komolyan nincs. Egész végig rá gondoltam, és csodálatos mosolyára, meg a kökény fekete szemeire.
1 óra múlva egy magas izmos pasi szállt a járműbe. Utána már mentem volna be, mikor a házból kijött egy gyönyörű szép lány. Gyönyörű éjfél barna haját éppen hogy csak megfogta a szél, és korom színű szemével, épp felém nézett, majd elindult a gördeszkájával az ellenkező irányba. Gondoltam, mivel ma úgy is lesz egy kis bulim, elhívom. Felkaptam én is a gördeszkát, és utána mentem. Hamar utolértem, mert nem ment gyorsan, én viszont igen, szóval eléggé lihegtem.
-Szi-a!-kapkodtam a levegő után.
-Hali.-köszönt vissza.
-Gondolom új vagy, mert még nem láttalak erre felé.
-Ja, épp most nézek körül. Várjunk csak...-állt meg-Nem te vagy az a srác, aki szemben lakik velem?
-De.
-Láttalak, és úgy tűnt, hogy te is láttál. Nem azért jöttél utánam?-kérdezte mosolyogva.
-De, mert gondoltam meghívlak a ma esti bulimba.
-Szívesen elmegyek, de most haza kell mennem. Nem jössz? Szomszéd.-kacsintott, és a könyökével megbökte a karomat.
-Én még egy kicsit tovább megyek.
-Ahogy gondolod.-nevetett és tovább állt.
Olyan gyönyörű még a hangja is. Ilyen lány komolyan nincs. Egész végig rá gondoltam, és csodálatos mosolyára, meg a kökény fekete szemeire.
***
Elkezdődött a buli, de a lányt, akinek a nevét sem tudom, mert olyan hülye vagyok, hogy nem kérdeztem meg, nincs itt. Biztos csak becsapott, hogy eljön, hisz egy ilyen szép lány miért is jönne el egy ilyen srác bulijára, amilyen én vagyok.
Már fél órája ment a buli, amikor csengettek. Azt hittem, hogy a pizzát hozták meg, de tévedtem. Sőt, ilyen jót még nem tévedtem. Az a lány volt az, egy fekete rövid ruhában. Azt hiszem azt hívják gyömbérruhának, vagy borruhának, de nem nagyon izgatott a ruha neve. Csak is az ő neve, ezért üdvözöltem, és meg is kérdeztem.
-Mi a neved?-kérdeztem a fülébe súgva.
-Adelheid Berger, de mindenki Heidinek hív.-súgta a fülembe a választ, amitől kirázott a hideg. Mármint nem a nevétől, hanem attól, ahogyan mondta.
***
Adelheid szemszöge
A szomszéd srác elhívott egy bulira. Csak ezen kattogott az agyam. Hogy miért is? Nem voltam soha semmilyen buliban, és nem tudtam mit vegyek fel. Körülnéztem a gardróbomba, és egyből megpillantottam a csinos kis példányt. Egy éjsötét koktélruha. Miután felvettem, elmentem majd megcsináltam a hajamat és a sminkemet.
Mikor átmentem a szomszéd nyitott ajtót. Behívott, majd megkérdezte a nevem. Lágyan és gyengéden súgtam a fülébe, és látszott, ahogy kirázza őt a hideg.
-Engem Ericnek hívnak.-súgta, majd megragadta a karom, és megpörgetett. Felhívott a szobájába, és ott beszélgettünk egy darabog, majd a nyakamhoz nyomta a száját, és elkezdett fele egyre feljebb menni. Nem állítottam le egy darabig, csak akkor, mikor már a számhoz közelített. Tényleg nagyon helyes srác. Gyönyörű mosolya van, meg szép szeme csak, hát alig ismerem. Bocsánatot kértem és hazamentem.
Este görcsbe rándult gyomorral feküdtem le. Egyfolytában Ericre gondoltam. Egész este csak a bulijának a zenéjét hallottam, amitől még inkább nem tudtam aludni, és egyre csak rá gondoltam. Lassan elfogott a sírógörcs. Felkeltem és kinéztem az ablakon. Kint ült, és láttam, hogy nincs valami jól. Az én hibám. Az én hibám az, hogy most mindketten szenvedünk. Ott néztem, amíg ide nem figyelt. Gyorsan visszarohantam az ágyba, és próbáltam aludni.
Reggel arra ébredtem, hogy kis esőcseppek csapódnak az ablakomhoz. Éreztem a hideget is, amit az eső hozott magával. Reszkettem. Minden porcikám csak remegett. Felvettem a fűtést, és egy jó meleg pulóvert is, majd lementem, és készítettem egy forró csokit, és közben azon gondolkoztam, hogy tegnap nagyon jó idő volt, és ma meg már nincs jó idő.
Mikor megittam a meleg italt, az ablakhoz sétáltam, és kinéztem. Láttam ahogy Eric kint ül. Ösztönösen a számhoz tettem a kezem, és éreztem ahogy a szemem is kikerekedik a meglepettségtől.
Felvettem a kabátomat és a csizmámat, majd kirohantam hozzá, egy takaróval a kezemben.
-Minden okés?-kérdeztem, és rátettem a takarót.
-Ja, csak kizártam magam.-mosolygott.
-Azt hogyan?
-Azt hittem vittem magammal kulcsot, mikor elmentem sétálni,és azt is mondtam anyuéknak, de ők már elmentek.
-Uh. Gyere be! Kapsz forró csokit.-kacsintottam.
-Tényleg? Nem haragszol rám a tegnap miatt?
-Nem, csak gyere be! Te vagy az első barátom itt Londonban. Miért haragudnék?
Mosolyt kaptam válaszul, majd elindultunk befelé. Elkészítettem neki a meleg innivalót,majd a kezébe nyomtam, és leültem mellé. Láttam, hogy nagyon fázik, ezért átöleltem, majd a vállára hajtottam a fejem.
Mikor megitta a forró csokoládét, megfogta gyöngéden a kezem, majd gyönyörű szemei az én szemeimet nézték. Nem kezdeményezett csókkal. Csak várt. Várta, hogy én kezdeményezzek. A tegnapi miatt nem is csodálom. Szóval. Kezemet a vállára nehezítettem. Közelebb mentem hozzá, majd lehunytam a szemem, és éreztem ahogy a pillám lágyan az arcomhoz simulnak. Az ajkam szépen lassan a szájához ért, és már a nyelvem benne is volt. Nyelveink össze érintkeztem.
A kezem elindult a feje felé, majd beletúrtam vele a hajába.
Mikor befejeztem, tágra nyílt szemekkel nézett rám. Láttam, ahogy magyarázatot vár, pedig tudta jól, hogy mi történt. Lassan oda hajoltam hozzá.
-Csak befejeztem amit tegnap félbehagytam.-súgtam a fülébe.
Mára ennyi, de holnap hozom az új részt :) !! Addig is komizzatok, pipáljatok, és ha nem tettétek még iratkozzatok fel, ha tetszett! Előre is köszii!! :))))))
Mikor átmentem a szomszéd nyitott ajtót. Behívott, majd megkérdezte a nevem. Lágyan és gyengéden súgtam a fülébe, és látszott, ahogy kirázza őt a hideg.
-Engem Ericnek hívnak.-súgta, majd megragadta a karom, és megpörgetett. Felhívott a szobájába, és ott beszélgettünk egy darabog, majd a nyakamhoz nyomta a száját, és elkezdett fele egyre feljebb menni. Nem állítottam le egy darabig, csak akkor, mikor már a számhoz közelített. Tényleg nagyon helyes srác. Gyönyörű mosolya van, meg szép szeme csak, hát alig ismerem. Bocsánatot kértem és hazamentem.
Este görcsbe rándult gyomorral feküdtem le. Egyfolytában Ericre gondoltam. Egész este csak a bulijának a zenéjét hallottam, amitől még inkább nem tudtam aludni, és egyre csak rá gondoltam. Lassan elfogott a sírógörcs. Felkeltem és kinéztem az ablakon. Kint ült, és láttam, hogy nincs valami jól. Az én hibám. Az én hibám az, hogy most mindketten szenvedünk. Ott néztem, amíg ide nem figyelt. Gyorsan visszarohantam az ágyba, és próbáltam aludni.
Reggel arra ébredtem, hogy kis esőcseppek csapódnak az ablakomhoz. Éreztem a hideget is, amit az eső hozott magával. Reszkettem. Minden porcikám csak remegett. Felvettem a fűtést, és egy jó meleg pulóvert is, majd lementem, és készítettem egy forró csokit, és közben azon gondolkoztam, hogy tegnap nagyon jó idő volt, és ma meg már nincs jó idő.
Mikor megittam a meleg italt, az ablakhoz sétáltam, és kinéztem. Láttam ahogy Eric kint ül. Ösztönösen a számhoz tettem a kezem, és éreztem ahogy a szemem is kikerekedik a meglepettségtől.
Felvettem a kabátomat és a csizmámat, majd kirohantam hozzá, egy takaróval a kezemben.
-Minden okés?-kérdeztem, és rátettem a takarót.
-Ja, csak kizártam magam.-mosolygott.
-Azt hogyan?
-Azt hittem vittem magammal kulcsot, mikor elmentem sétálni,és azt is mondtam anyuéknak, de ők már elmentek.
-Uh. Gyere be! Kapsz forró csokit.-kacsintottam.
-Tényleg? Nem haragszol rám a tegnap miatt?
-Nem, csak gyere be! Te vagy az első barátom itt Londonban. Miért haragudnék?
Mosolyt kaptam válaszul, majd elindultunk befelé. Elkészítettem neki a meleg innivalót,majd a kezébe nyomtam, és leültem mellé. Láttam, hogy nagyon fázik, ezért átöleltem, majd a vállára hajtottam a fejem.
Mikor megitta a forró csokoládét, megfogta gyöngéden a kezem, majd gyönyörű szemei az én szemeimet nézték. Nem kezdeményezett csókkal. Csak várt. Várta, hogy én kezdeményezzek. A tegnapi miatt nem is csodálom. Szóval. Kezemet a vállára nehezítettem. Közelebb mentem hozzá, majd lehunytam a szemem, és éreztem ahogy a pillám lágyan az arcomhoz simulnak. Az ajkam szépen lassan a szájához ért, és már a nyelvem benne is volt. Nyelveink össze érintkeztem.
A kezem elindult a feje felé, majd beletúrtam vele a hajába.
Mikor befejeztem, tágra nyílt szemekkel nézett rám. Láttam, ahogy magyarázatot vár, pedig tudta jól, hogy mi történt. Lassan oda hajoltam hozzá.
-Csak befejeztem amit tegnap félbehagytam.-súgtam a fülébe.
Mára ennyi, de holnap hozom az új részt :) !! Addig is komizzatok, pipáljatok, és ha nem tettétek még iratkozzatok fel, ha tetszett! Előre is köszii!! :))))))
Woow *-* Tök jóó :) Köviit :3
VálaszTörlésKöszii :)
TörlésNagyon jó. ^^ Alig várom, hogy tovább olvasam.♡
VálaszTörlésköszönöm :) örülök, h tetszik :D
Törlés